Réka Csodabirodalma

Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:

»

Édesem, szeretlek!«

Fö;ldiekkel játszó
Égi tü;nemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Figyelj,drága kicsi lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!

A semmibő;l nagyra nőni,
Sírva a világra jönni,
Lassan lépni, óvakodva.
Anyakézbe kapaszkodva.
Az ábécés könyvet bújni,
Tudás harsonáját fújni,
 A nagy gondok után menni,
Hamis csókot megízlelni,
Majd feledni nagyon gyorsan,
És szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik őt "ezer gondok".
Lassan járni óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
S egy őszi estén meghalni.

Hidd el, drága kicsi lélek,
Ennyiből áll ez az élet! 

Hozzád akarok tartozni,
Tudj végre bírtokolni.
Érezd végre, mi tiéd
És ne hagyd el semmiért.

A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útjait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.

A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örülni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán..

Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...

Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál.

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Üvölteném Hogy szeretlek,
tudja meg mindenki!
Néma csöndben szeretlek,
meg ne tudja senki!

Kiabálnám a Világnak,
értsék mért szenvedek!
Suttognám Neked,
szívem érted eped!

Törném az összes hegyet,
levezessem az idegemet,
virágokat ültetnék,
egyedül csak Neked!

Néma csöndben kiabálok,
belül szinte ordibálok,
összetöröm a Világom,
a virágoknak áldásom!

Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?

Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyő;zött hogy beléd estem,
Gyönyörűarcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
S némán szenvedő
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentő;l újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

.