Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, Az élet viharában Te vigyázol reám. Köszönöm,hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, S hogy megosztod az életed velem.
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem, Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz kedvesem. Te azért születtél, hogy szeressenek, Én azért, hogy Téged szeresselek, És csak annyit ér az életem, Amennyi boldogságot adsz énnekem.
"Az élet egy angolkeringő
mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
hogy kivel táncolod végig."
Goethe
Ha majd aranygyűrű ragyog az ujjadon, S édesanyád szívét marja a fájdalom, Mert azt hiszi, elvisznek messzire, S rajta kívül nem fog szeretni már senki se. Becsüld meg jól azt az aranykarikát, Mert cserébe hagytad el édesanyád.